Franciaország

Eiffel-torony

Az Eiffel-torony (franciául: La Tour Eiffel) Párizs egyik szimbóluma, ami a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.

Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.

A legmagasabb épület volt a világon a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítéséig (319 m).

Előzmények és az építkezés

Az 1880-as évek végére a világ számos építészét hajtotta a becsvágy, hogy egy monumentális, „ezer lábnál magasabb” tornyot építsenek.

Gustave Eiffel mérnök makacsul kitartott meggyőződése mellett. Munkatársaival közösen 1884 végére elkészítette egy 300 méter magas torony tervét, a kidolgozásban részt vállalt partnere, Maurice Koechlin.

1886-ban tervpályázatot írtak ki az 1889-es párizsi Világkiállításra. A kiállítás megfogalmazott célja az ipari fejlődés bemutatása volt. A szervezőbizottság kiírása szerint a pályaművek tegyenek ajánlatot egy 1000 láb magas vastorony építésére is. A pályázati kiírás feltehetően már számolt Eiffel tornyának tervével. Százan pályáztak, a munkák közül végül is Eiffelét választották ki, s azt a feltételt szabták, hogy a tornyot alig két év alatt kell felépítenie. Tizenkétezer darabból illesztették össze, pontos műszaki rajzok alapján készült részletekből. Kora legmagasabb tornyát 250 szakember hihetetlen sebességgel készítette el.

Tizenhat pilléren áll a torony alsó íve (négy-négy rögzíti a torony mindegyik lábát az alapzathoz), s ezeket hidraulikus emelőszerkezettel látták el, hogy az első emelet pontos vízszintezését végrehajthassák. A stabilitás biztosítása nélkül nem lehetett volna folytatni az építkezést. Az első szinten éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt. A második szinten, 116 méter magasságban a Le Figaro című újság irodái találhatók.
Huszonhat hónap alatt készült el a torony. A Világkiállítás idején kétmillióan keresték fel.
1964-ben Eiffel művét műemlékké nyílvánították.

Tiltakozások

Alighogy hozzáfogtak az Eiffel-torony építéséhez, írók és festők csoportja tiltakozó aláírásokat gyűjtött, féltek, hogy egy ilyen túl hangsúlyos építmény elnyomja és elrontja a városképet. Az aláírók egy része később megkedvelte a tornyot. Mindenesetre Guy de Maupassant íróról azt mesélték, hogy csupán azért járt az Eiffel-torony éttermébe, mert ez volt Párizs egyetlen pontja, ahonnan nem látta a tornyot. Az építkezést a szomszédos földtulajdonosok is akadályozták, ugyanis féltették birtokukat. A francia matematikusok egyike pedig azt terjesztette, hogy a torony - elérve a 229 méteres magasságot - össze fog dőlni. Eiffel erre kijelentette, hogy az építkezést saját felelősségére folytatja, egyébként is ő viselte a költségek túlnyomó részét.

A torony ma

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik, mert egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. Kétszer is eladták ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.

Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük.