Sacré Cœur-bazilika

A Sacré Cœur-bazilika (franciául: Basilique du Sacré-Cœur), vagyis a Szent Szív-bazilika egy párizsi római katolikus templom. A román és bizánci hatásokat magán viselő bazilika a város legmagasabb pontján (129 méter), a Montmartre-on áll.

Építése

A fehér kőépület felépítését 1871-ben, a Poroszország elleni háború elvesztése után határozták el. A templom megálmodója két párizsi polgár, Hubert Rohault de Fleury és Alexandre Legentil volt, akik a háború alatt tettek fogadalmat a templom megépítésére. A templomot annak az 58 ezer francia katona emlékének szentelték, aki a poroszok elleni háborúban esett el. Az építkezés költsége negyvenmillió frank volt. A költségeket adományokból fedezték, a donátorok nevét kőbe vésték.

A helyválasztást nem csak az indokolta, hogy a hegyen álló templom Párizs jelentős részéről látható, hanem a hegy legendája is. A Montmartre azt jelenti magyarul, hogy Mártírok-hegye. Az elnevezés arra utal, hogy a hagyomány szerint ezen a helyen halt meg hitéért Szent Dénes, Párizs első püspöke és több követője a 3. század végén.

Az építkezés 1875-ben kezdődött, de a templomot csak 44 év múlva, 1919. október 16-án szentelték fel. A tervező Paul Abadie volt.

Az épület

A bazilika görög kereszt alaprajzú. A templomnak öt kupolája van, belsejét márvány és mozaik borítja. Az épület 85 méter széles, 35 méter hosszú. A kupola 55 méter magas és 16 méter széles. A kupola legmagasabb pontja 83 méter.

A főbejárat két oldalán Jeanne d’Arc és Szent Lajos bronzszobra áll, amelyet Hippolyte Lefebvre készített. Az áldást osztó Jézus alakja egy falmélyedésben kapott helyet.

• Nagy Krisztus-mozaik - a szentély feletti boltívet Luc-Oliver Merson munkája, a Nagy Krisztus-mozaik borítja, amely 1900 és 1922 között készült. A mozaik Franciaország Szent Szív iránti elkötelezettségét jelképezi. A mozaik 475 négyzetméteres, a világ legnagyobb ilyen alkotása.
• Kripta - a boltíves kriptában őrzik az építkezés egyik támogatója, Alexandre Legentil szívét.
• Bronzajtók - az ajtókat az utolsó vacsorát és Jézus életének más eseményeit megörökítő domborművek díszítik.
• Harangtorony - az épület mellett álló harangtorony 84 méter magas, harangja 19 tonnát nyom. A harang a savoyai egyházkerület ajándékaként került Párizsba. A harangot 1885-ben öntötték Annecyban.
• Ólomüveg ablakok - 1903 és 1920 között készültek, de a második világháború alatt, 1944-ben, súlyosan megrongálódtak. Az ablakokat 1946-ban restaurálták.

A Sacré Coeur-bazilika

A bazilika belseje

Arc de Triomphe

Az Arc de Triomphe híres párizsi emlékmű Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója, amely I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle (korábban Étoile) téren. A franciák nemzeti ünnepén,július 14-én innen indul a katonaság felvonulása. Minden évben kiránduló turisták milliói látogatják meg ezt a nem mindennapi építményt. A Diadalív az ország egyik jelképe, nagyon sok ajándéktárgyon rajta van, amit az oda látogatók előszeretettel vásárolnak. Mivel a város szívében található, rengeteg közlekedési eszközzel megközelíthető.

Története:

1806. február 16-án I. Napóleon császár rendeletet adott ki, amelyben egy, a Grande Armée dicsőségét hirdető diadalív megépítéséről intézkedett.Az építészek, Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin voltak. A munkálatok csak 30 év múltán, 1836-ban fejeződtek be. Az Arc de Triomphe-on számos felirat látható, mely emléket állít a helyszíneknek és a tábornokoknak.

A Diadalív meglehetősen egyszerű szerkezetű, mégis korának legnagyobb diadalíve volt. 50 m magas, 47 m széles, nagy ívei pedig 29 m magasak. Körülbelül 100 ezer tonnát nyom. Külsejét domborművek díszítik.

Az emlékmű teteje látogatható, és csodálatos panorámát kínál a közelben lévőlátványosságokra.

Panoráma: https://www.youtube.com/watch?v=T_wyyfmCZuo

Panoráma az Arc de Triomphe tetejéről a Champs-Élysées felé

Arc de Triomphe

Itt egy kis videó az érdelkődők számára:  https://www.youtube.com/watch?v=r4DAqPst3gY
 

A Diadalív felülnézetből

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eiffel-torony

Az Eiffel-torony (franciául: La Tour Eiffel) Párizs egyik szimbóluma, ami a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.

Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.

A legmagasabb épület volt a világon a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítéséig (319 m).

Előzmények és az építkezés

Az 1880-as évek végére a világ számos építészét hajtotta a becsvágy, hogy egy monumentális, „ezer lábnál magasabb” tornyot építsenek.

Gustave Eiffel mérnök makacsul kitartott meggyőződése mellett.  Munkatársaival közösen 1884 végére elkészítette egy 300 méter magas torony tervét, a kidolgozásban részt vállalt partnere, Maurice Koechlin. 

1886-ban tervpályázatot írtak ki az 1889-es párizsi Világkiállításra. A kiállítás megfogalmazott célja az ipari fejlődés bemutatása volt. A szervezőbizottság kiírása szerint a pályaművek tegyenek ajánlatot egy 1000 láb magas vastorony építésére is. A pályázati kiírás feltehetően már számolt Eiffel tornyának tervével. Százan pályáztak, a munkák közül végül is  Eiffelét választották ki, s azt a feltételt szabták, hogy a tornyot alig két év alatt kell felépítenie. Tizenkétezer darabból illesztették össze, pontos műszaki rajzok alapján készült részletekből. Kora legmagasabb tornyát 250 szakember hihetetlen sebességgel készítette el.

Tizenhat pilléren áll a torony alsó íve (négy-négy rögzíti a torony mindegyik lábát az alapzathoz), s ezeket hidraulikus emelőszerkezettel látták el, hogy az első emelet pontos vízszintezését végrehajthassák. A stabilitás biztosítása nélkül nem lehetett volna folytatni az építkezést. Az első szinten éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt. A második szinten, 116 méter magasságban a Le Figaro című újság irodái találhatók.
Huszonhat hónap alatt készült el a torony. A Világkiállítás idején kétmillióan keresték fel.
1964-ben Eiffel művét műemlékké  nyílvánították.

Tiltakozások

Alighogy hozzáfogtak az Eiffel-torony építéséhez, írók és festők csoportja tiltakozó aláírásokat  gyűjtött, féltek, hogy egy ilyen túl hangsúlyos építmény elnyomja és elrontja a városképet. Az aláírók egy része később megkedvelte a tornyot. Mindenesetre Guy de Maupassant íróról azt mesélték, hogy csupán azért járt az Eiffel-torony éttermébe, mert ez volt Párizs egyetlen pontja, ahonnan nem látta a tornyot. Az építkezést a szomszédos földtulajdonosok is akadályozták, ugyanis féltették birtokukat. A francia matematikusok egyike pedig azt terjesztette, hogy a torony - elérve a 229 méteres magasságot - össze fog dőlni. Eiffel erre kijelentette, hogy az építkezést saját felelősségére folytatja, egyébként is ő viselte a költségek túlnyomó részét.

A torony ma

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik, mert egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. Kétszer is eladták ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni.

Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük.

Gustave Eiffel

A torony építése

Az Eiffel-torony napkeltekor

Ünnepek Franciaországban

A franciák nagyon sok mindent ünnepelnek. Legyen az akár egy történelmi esemény, vagy valamilyen szezongyümölcs. Ekkor a nagy városokban rendezvénysorozatok veszik kezdetét, amik több napig is eltartanak, és ekkor számos ember gyűlik össze és mulatozik eggyütt. Ilyenkor kicsit mindenki "kiszakadhat" a hétköznapok szürkeségéből és kikapcsolódhat. A családok ezekben a napokban összegyűlnek, és közösen látogatnak ki ezekre az eseményekre.

Személyes tapasztalatok alapján mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el egyszer valamilyen nagyobb fesztiválra vagy karneválra ha van rá lehetősége, hiszen ezek nagyon szórakoztatóak és látványosak is egyben:) Ilyet vagy ehhez hasonlót biztosan nem látni Magyarországon.!

Nemzeti ünnepek:

Január 1. Újév napja

Április körül, változó Húsvét

Április körül, változó Húsvét hétfő

Május 1. A munka ünnepe

Május 8. A felszabadulás napja

Május körül, változó Mennybemenetel

Június körül, változó Pünkösd

Július 11. Magdaléna napja

Július 14. A Bastille napja

Július 19. Edgar Degas napja

Augusztus 15. Nagyboldogasszony

November 1. Mindszentek

November 11. A fegyverletétel napja

November 25. Katalin napja

December 25. Karácsony

December 31. Az óév búcsúztatása

 Hagyományok:

• A citrom ünnepe
• Az eper ünnepe
• A zene ünnepe
• A gasztronómia ünnepe
• stb...

 

Karnevál Nizzában

Franciaországban tűzijátékkal végződik általában minden nagyobb rendezvény

 A  nemzeti ünnepek forrása: http://www.valtozovilag.hu/agenda/franciaorszag.htm

 

Földrajza

   Franciaország Nyugat-Európa legnagyobb területű országa. Nyugatról a La Manche illetve az Atlanti-óceán határolja, délnyugaton a Pireneusok, délen a Földközi-tenger habjai mossák partjait, keleten pedig az Alpok vonulatai képeznek határt. Franciaország változatos tájai és felszínformái különböző geológiai korokban alakultak ki, és eseménydús földtörténetről tanúskodnak.

Franciaország tájai, folyói, tavai

 A variszkuszi hegységképződés központi magja a Francia-középhegység, a Massif Central területe volt. A Massif Centralból kiinduló hegységrendszer keleti ágának tagja az Elzász-Lotaringiában fekvő Vogézek. Hasonlatos arculatú a hegységág következő tagja, a Belgiumba is átnyúló, 700 méter átlagmagasságú Ardennek. A központ nyugati ága francia területen Normandia, illetve Bretagne vidéke.                                                                                 A röghegységeknél jóval fiatalabbak a lánchegységek. Délen, a Pireneusok gerince természetes határt képez Spanyolországgal. A legmagasabb franciaországi csúcsok meghaladják a 3000 métert. Keleten az Alpok legmagasabb, legjobban eljegesedett, kristályos kőzetből álló vonulatai tartoznak az országhoz (Mont Blanc 4807 méter). Az Alpok északi előterében húzódó 1500 méteres átlagmagasságú Jura-hegység középidei mészkőből épült fel.

A hegyvonulatok között alacsony fekvésű vidékek, bezökkent medencék sorakoznak. Északon a Flandria felé nyitott Ile de France, ami magába foglalja a Párizsi-medencét, az ország politikai, társadalomföldrajzi központja. Maga a terület tulajdonképpen lépcsővidék, a különböző korú kőzetek lépcsőzetesen ereszkednek le a medence közepe felé. A másik bezökkent, mély fekvésű terület az Aquitániai-medence a Massif Central és a Pireneusok közt alakult ki. Aquitániában a Garrone völgyétől nyugatra már lassan kiérünk a Vizcayai-öböl partvidékére (Landes).
Az Alpok és a Massif Central közt húzódik a Rhone árka, amely dél felé, a Földközi-tenger irányába kiszélesedik. A csodálatos szépségű mediterrán tengerpart, a Cote d’ Azur az ország idegenforgalmi szempontból az ország egyik legvonzóbb vidéke.

A vízrajzot az éghajlati adottságok határozzák meg. Északon, a Párizsi-medence vízrajzi tengelyének számító Szajna a nedves, kiegyenlített óceáni klímának köszönhetően egész évben hajózható. Az ország leghosszabb folyója, a Loire (1020 km) vízjárása jóval ingadozóbb. Még szélsőségesebb vízjárás jellemzi a mellékvizeit a hegyvidékekből összegyűjtő Garrone-t. A Földközi-tengerbe ömlő Rhone, bár nem éri el a Loire, sőt, a Szajna hosszúságát sem, jóval több vizet szállít azoknál, átlagos vízhozama együttvéve meghaladja az előbb említett három vízfolyásét.

Európai Uniós francia területek Európán kívül

Franciaország javarészt elveszítette korábbi gyarmatait, mindazonáltal több külbirtoka van, és számos hely francia protektorátus alatt áll. Több sziget ilyen a Karibi-szigetvilágban vagy például Óceániában a Tahiti szigetét is magába foglaló Francia-Polinézia szigetcsoportja. Ezek a területek nagyfokú autonómiát élveznek, bár nem függetlenek, az anyaországtól ugyanakkor jelentős anyagi segítséget kapnak. Dél-Amerikában Suriname-tól keletre húzódik Francia-Guyana, amely Franciaország tengeren túli megyéje, és az Európai Unió teljes jogú tagja. Tengerentúli megye még Guadeloupe, Martinique és Réunion is. Mind a négy tengerentúli megye szerepel az euró bankjegy hátoldalán.

Sportok 

A nagy sporteseményeken a franciák előszeretettel szurkolnak saját csapatuknak, hogy azok minél jobb eredményeket szerezzenek. Nem véletlen, hogy sok sportágban kimagasló eredményeket tudhatnak magukénak.

A labdarúgás:

A legnépszerűbb sport Franciaországban a labdarúgás. Bár a footballt, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Nagy szerepük volt a FIFA és az UEFA megalakulásában. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött, napjainkig működik, sikeres.

Francia mezek:

Hazai

Idegenbeli

Kerékpározás:

Tour de France a világ legrangosabb országúti 

kerékpárversenye, 1903 óta, nyaranta kerül 

megrendezésre. Minden évben 3 héten át 

küzdenek egymással a világ legjobb biciklistái, 

hogy elnyerjék a legjobbnak járó címet. Ez az esemény látogatók ezreit vonzza az országba.

Egy kis ízelítő  a 2015-ös versenyből:

https://www.youtube.com/watch?v=BXzfY28QYWU

   

Pétanque: "Mozdulatlan labdák"

Francia eredetű golyójáték. Az első pétanque verseny 1910-ben volt. 1945-ben megalakult a Francia Pétanque Szövetség, majd 1989-ben a Magyar Pétanque Szövetség.

  A golyók átmérője 70,5 mm és legfeljebb 80 mm
között kell hogy legyenek

Játszható egyéniben, duettben és triplettben, teljesen sík terepen. Minden személynek szüksége van 3db fémből készült golyóra. A játékban először az Öcsit dobja el a kezdő csapat, cél, a saját golyót minél közelebb juttatni az Öcsihez.

Franciaország történelmi korszakai

Az ősember megjelenésével kezdődik Franciaország gazdag történelme, melyről több ezer történelmi emlékhely mesél. 

Őskori barlangok és gallo-római helyszínek

 

A 19. századtól kezdve aktív ásatások folytak a franciaországi őskori helyszíneken, melyekre ellátogatva valódi időutazásban lehet részünk. A Dordogne-i vallée de la Vézère völgyben található Lascaux (Unesco) vagy az Ardèche-i grotte Chauvet-Pont d’Arc barlang számos rajzot és karcolatot rejt, melyek őseink életéről és a civilizáció hajnaláról mesélnek. Franciaországban számos fontos emlékhely van, mely a római birodalom nagyságát hirdetei: a Pont du Gard, mely a világ legmagasabb római vízvezetéke (Unesco kincs), az Arles-i aréna vagy Nîmes ókori római temploma, a Maison Carrée. 

Barlangfestmények

A középkori feudalizmustól XIV. Lajos egyeduralmáig

 

A római birodalom bukása fémjelzi a középkor és a frank királyság kezdetét, I. Klodvig uralkodásával, akinek a sírja a Saint-Denis Bazilikában található. Míg a lovagok keresztes hadjáratokra indultak a zarándokok Santiago de Compostela-ba, ahova ma már a Szent Jakab zarándokút vezet, melynek során számos Unesco-s világörökség található. Középkori erődök és városok szinesítik Franciaországot több helyszínen is, mint pl. a Le Mans-i Cité Plantagenêt, a pikárdiai châteaux de Coucy et de Pierrefonds kastélyok és a híres Carcassonne-i erődváros (Unesco). 
A Száz éves háború után (1337-1453) az erődök lassan elveszítették védekező funkciójukat. Ekkor jött a reneszánsz korszaka, amikor az irodalom és a művészet kibontakozott. I. Ferenc király uralkodása idején a kultúra és a művészet virágzott a Loire-völgyi kastélyok udvaraiban: Chambord, Azay-le- Rideau és Amboise. 
XIV. Lajos uralkodása az abszolút monarchia tökéletes példája. A Versailles-i kastély után a Napkirály megkérte Vauban építészt, hogy tervezzen olyan védelmi épületeket, melyek garantálják a királyság határait. Ezek az erődök (Besançon-i és Blaye-i citadella, Longwy vagy Mont-Dauphin,…) ma már az Unesco listájára is felkerültek. 

Az elsőtől a második császárságig 

A XIX. század elejét I. Napóleon győzelmei határozták meg, mely előtt a párizsi Champs-Elysées sugárúton található Arc de Triomphe diadalív is tiszteleg. Szintén Párizsban található a császár sírja, a Hôtel des Invalides-nál. 1852-1870-ig Napóleon unokaöccse volt a Francia Második Köztársaság elnöke: ezalatt Eugénia francia császárné felavatta kínai múzeumát a Fontainebleau-i kastélyban. III. Napóleon, a második császárság uralkodója pedig arra kérte Haussmann bárót, hogy Párizst egymodern várossá alakítsa át.

 I. Napóleon

A XX. század világháborúi 

1914-1918-ig tartott az első, majd 1939-1945-ig a második világháború, melyek Franciaország több helyszínén is folytak. A Mémorial de Caen múzeum, Somme-i circuit du Souvenir, a Colombey-les-Deux-Eglises-i Mémorial Charles de Gaulle emlékhely, katonasírok, katonai temetők, harcterek... hirdetik ennek a sötét korszaknak az emlékeit. 

XXI. század: újszerűség és futurizmus 

A harmadik évezred már a jövő felé fordul: napjainkban is folyamatosan tart a technikai fejlődés, melynek példáit a párizsi Cité des Sciences et de l’Industrie parkban is megcsodálhatjuk. A Toulouse-i Űrközpontban (Cité de l’Espace) képzeletbeli űrutazást is tehetünk, a Pireneusokban található Pic du Midi kilátóban pedig a csillagvizsgáló segítségével ismerhetjük meg jobban az égitesteket. Különleges alkalmakkor a technikának köszönhetően már 3D-s vizuális képelemekkel is fel szokták dísziteni Franciaország legszebb műemlékeit, pl. Lyon-ban láthatunk erre példát a Fények Ünnepén. 
Ami a modern építészetet illeti, már Franciaország szerte találunk ilyen épületeket: a japán Sanaa által épített Louvre-Lens múzeum, a Marseille-i Európai és Földközi-tengeri civilizáció múzeuma  (MuCEM) vagy a jövőbeni Bordeaux-i Cité des Civilisations du Vin központ.

Gasztronómia

Bizonyára mindenki kóstolt már francia ételeket és italokat, szóval bátran állítható, hogy a francia konyha világhírű. Manapság minden bolt polcán fellelhető valamilyen francia csemege. Természetesen ha nem szeretnénk "kész" terméket vásárolni, akkor saját magunk is elkészíthetjük őket otthon. Ehhez recepteket különböző szakácskönyvekből vagy az internetről is kereshetünk. Ha véletlen nem úgy sikerül ahogy szeretnénk, akkor se keseredjünk el, bátran próbáljuk újra;)

Egy kis ízelítő a francia konyha történetéből:

  Franciaországban a gasztronómia történelme egészen a gall időkig nyúlik vissza. A középkorban az   étkezés mellett előadás is szórakoztatta a résztvevőket. Ekkor még főként kézzel fogyasztották az       ételeket. A reneszánsz időszaka mérföldkő volt a konyhaművészetben, hiszen ezekben az időkben       jutott el Franciaországba is a cukorművesség, a fagylalt és vált a villa a teríték részévé. XIV. Lajos     király uralkodása idején kezdték el a fogásokat egymás után, meghatározott sorrendben felszolgálni.   A 18. században a szakácsok arra törekedtek, hogy ők legyenek a legjobb szakemberek. A francia       forradalom után megkezdődött a gasztronómia reformációja és divatba jönnek az éttermek.

Étkezési szokások:

A franciák étkezése általánosságban kalóriaszegényebb, mint a hagyományos magyar konyha. Franciaországban naponta háromszor étkeznek: 

- Reggeli 7 és 9 óra között: meleg ital (kávé, tea vagy kakaó), croissant vagy kenyér, vaj, lekvár
- Ebéd 12-14 óra között: főétkezés, kb. 2 órán át tart, általában elő-, főételből és desszertből áll
- Vacsora kb. 20 órakor: szintén 1 órán át tart. Hideg előételből, meleg főételből és desszertből áll

Reggeli

Ebéd

Vacsora

Specialítások, különlegességek:

•  libamáj
•  különféle töltött szárnyasok 
•  borok
• Puy en Velay-i zöldlencse
• csiga, osztriga
• „boeuf bourguignon” (vörösborban főtt marhahús sárgarépával)
• Dijon-i mustár
• Ardenneki sonka
• champagne azaz pezsgő
• kuglóf
• sajtok   
• Loire halételei
• Tarte tatin almatorta
• Paris-Brest képviselőfánk
• macaron
•  „gâteau batu” 
• szarvasgomba, spárga
• „ratatouille” (lecsó-féle)
• nugát
• „samoussa” (hússal, hallal vagy sajttal töltött tészta)
• gesztenye és az ebből készült ételek, desszertek, likőrök
• hagymaleves
• croissant
• baguette
• stb...

 Az ételek ízletesek és egészségesek, mert nem használnak túl sok fűszert. A mediterrán területeken leginkább olivaolajjal sütnek. Elsősorban marhahús, borjú, ürü, bárány, szárnyasok és vadhúsok is kerülnek az asztalra, sertést szinte egyáltalán nem esznek. Ezek elkészítése régiótól függ.

Sajtok

Baguettek

Macaronok

Borok

Kiemelkedő alakok a francia konyhában: 

• Paul Bocuse (a híres nemzetközi Bocuse d’Or szakácsverseny megalapítója)
• Michel Guérard  (megteremtette az ún. Nouvelle Cuisine alapjait)
• Troisgros testvérek, Alain Chapel,  George Blanc, (a saját korszakuk meghatározó szakácsai)
• Alain Ducasse (hagyományok továbbfejlesztése)
• Guy Savoy (hagyományok továbbfejlesztése)
•  Joël Robuchon (hagyományok továbbfejlesztése)
• Michael Troisgros (hagyományok továbbfejlesztése)

Párizs

Párizs Franciaország fővárosa, az Île-de-France régió középpontjában, a Szajna mentén terül el. Európa egyik legnépesebb városaként lakossága az agglomeráció nélkül közel 3 millió fő, az agglomerációval pedig meghaladja a 10 millió főt. A francia főváros a világ négy legjelentősebb városának egyike, a világ egyik vezető gazdasági és kulturális központja. Több jelentős nemzetközi szervezet (OECD, UNESCO) is Párizsban székel. Története során a művészet és a szórakozás meghatározó szerepet játszott, máig a divat fővárosaként tartják számon.
Párizs önálló megyei és városi jogokkal rendelkezik, ugyanakkor nagymértékben függ az államtól. Különösen megmutatkozik ez abban, hogy nincs önálló rendészeti szerve. Közigazgatási szempontból 20 kerületre oszlik, melyek élén a kerületi polgármester áll. A kerületek csigavonal szerűen helyezkednek el, mely a város kialakulásának történetét tükrözi. A városképet a Szajna uralja, mely kettészeli a várost, és amelyet 37 híd tarkít.
Párizst rengeteg turista keresi fel minden évben. Híres múzeumai és épületei mellett a divat és a művészetek vonzzák a legtöbb embert.

Rövid történelme

Párizst a kelta parisii törzs alapította i. e. 300. körül, a Szajna legnagyobb szigetén, Île de la Cité-n. Ma ez a sziget a városnak csupán egy kis részét képezi. Julius Caesar idején a rómaiak már Lutetia néven tesznek említést a kiváló fekvésű városról, melyet folyamatosan fejlesztettek. Párizs először I. Klodvig frank király uralkodása alatt lett főváros. Később számos trónharc és ármány következett, mígnem a Capetingek alatt Párizs ismét felvirágzott. Kolostorok, templomok épültek, és a város szellemi központtá nőtte ki magát. A 12. században rengeteg művész és tudós érkezett Párizsba még inkább felvirágoztatva a kultúrát. A 14. században ismét nehéz idők következtek. Erre az időre tehető az angolokkal vívott száz éves háború, a nagy pestisjárvány és a Jacquerie felkelés is. Az ismételt felvirágzás a Bourbon- ház hatalomra kerülése után kezdődött el. A királyok tetemes összeget költöttek az építészetre. Számos híd, sugárút, palota és park épült ezekben az időkben. Párizs virágzás a Napkirály idejében érte el csúcsát. Azonban a felső tízezer pompája és luxusa egyre jobban elütött az egyszerű nép körülményeitől, mely végül a forradalom kitöréséhez vezetett. A forradalom elsöpörte a királyságot, és az akkori királyt XVI. Lajost és feleségét lefejezték.
Az események során egyre nagyobb befolyást szerzett magának Bonaparte Napóleon, aki császárrá koronáztatta magát. Bukása után a trónra ismét visszatértek a Bourbonok XVIII. Lajos révén. A 19. század forradalmi hangulata Párizst is elérte, így a királynak ismét mennie kellet.
Ezt követően Napóleon unokaöccse lépett színre, aki III. Napóleon néven császárrá koronáztatta magát. Ez az időszak a gazdasági fellendülés időszaka. Vasútvonalak, sugárutak épültek, felújították a városközpontot. Emellett kétszer rendeztek Párizsban világkiállítást is. A század végén azonban ismét megdőlt a császár hatalma, s eljött a harmadik köztársaság ideje.
Párizs, mint oly sok válságot, a két világháborút is átvészelte, s ma a világ egyik legjelentősebb városa.

Párizs látképe

Az Eiffel-torony, Párizs jelképe